PILISVÖRÖSVÁR

Alig hittem, hogy ilyen rövid idő alatt hatékonyan meg tudunk majd szólítani embereket. Egy busz megjelenése korántsem akkora szenzáció a budapesti agglomerációban, mint Moldova vagy Koszovó eldugott falvaiban.
A plántálásban állhatatosan szolgáló Nagy László és családja természetes, őszinte szolgálatukkal eloszlatták aggályaimat. Felesége Kati a hirdetést szervezte meg példás gyorsasággal, a helyi fiatalok barátaikat invitálták, illetve a járókelőknek hirdették az eseményeket. Volt gondjuk arra is, hogy a gyerekeknek külön foglalkozást szervezzenek, és kellemes környezetben játszhassanak, amig szüleik velünk beszélgetnek.
Nem voltak tömegek ezeken a vetítéseken, de minden alkalommal volt néhány érdeklődő, akikkel beszélgetni is lehetett. Megerősödött bennem az, hogy néhány emberrel folytatott mély beszélgetés olykor nagyobb érték, mintha százakat tudunk - de csak felszínesen - megmozgatni.
Jó érzésekkel tértünk haza minden nap egy budaörsi szolgáló társammal, de nagyon meglepődtem, amikor néhány napja megtudtam, hogy milyen gyümölcsei lettek ennek a három napnak. Azok az asszonyok, akik alkalomról alkalomra részt vettek a vetítéseken, és akiknek saját megtérésünk történeteit is elmondhattuk, azóta rendszeresen járnak az istentiszteleti alkalmakra. Hárman három családot képviselnek és volt, hogy már valakinek a férje is eljött az alkalmakra. Egy közeli településen lakó fiú ezen az alkalmon talált rá a helyi baptista közösségre. Időközben felvételizett a BTA misszió szakára. Egy férfi, aki szintén ott volt az alkalmon és egyébként már korábban is rendszeresen látogatta az istentiszteleteket időközben döntést hozott és bemerítkezett. Végül volt egy olyan fiú is az evangelizációs alkalmak egyikén, aki most néhány héttel ezelőtt tért meg, és a törekvők órájának látogatója lett.
Nos, ez a három nap talán csak egy kicsit, de szinte mindenkinél hozzátett valamit ahhoz, hogy előbbre lépjen Isten követésében.
Dicsőség neki ezért!